A minimalizmus korlátai

Mehmet Gozetlik világmárkák csomagolásait lecsupaszító művészeti projektje kapcsán érdemes elgondolkodni a minimalizmus alkalmazhatóságának korlátain.

A hétvégén a magyar interneteket is megjárta Mehmet Gozetlik dizájner projektje, amiben világmárkák csomagolásait alakította minimalistábbra. Tekintve, hogy a minimalista stílus éppen sokadik reneszánszát éli, és még az egészen mainstream márkák is kezdik adaptálni, érdemes kicsit elgondolkodni a jelenségen. (A projekt egyébként 2011-es, amikor még korántsem volt ez ennyire elterjedt.)

Az alapötlet, hogy a gyakran túlzsúfolt, és néha ízléstelen csomagolásokat egyszerűbbé és elegánsabbá tegyék, kifejezetten üdvözölendő. Gozetlik viszonylag egyszerűen nyúl a kérdéshez: a létező dizájnokból csak elvesz, fölösleges(nek ítélt) elemeket, színeket távolít el. Ahhoz ami marad, szinte sosem nyúl. Ez pedig nagyon jól megmutatja ennek a módszernek a korlátait.

Kezdjük a pozitív példákkal. A Nutella üvege a netes popkultúra egyik gasztronómiai ikonjává kezd válni, és kifejezetten jól néz ki a sima fehér felirattal. A rajzolt mogyorók és a megkent kenyér nélkül is egyértelműen felismerhető, a márkanév tipográfiája pedig elég jellegzetes. A középső, átmeneti verzió kompromisszumos puritánsága viszont az olcsó utánzatokat idézi. A végső verzióról talán egyedül a jellegzetes fekete-piros szín hiányzik.

Egy másik telitalálat a Schweppes üvegének végső verziója. Az átmeneti változat a nyolcvanas évek végének olcsó üditőit idézi, de a teljesen lecsupaszított üveg egyszerre elegáns, retró és jövőbemutató. Nem véletlen, hogy a Coca-Cola már egy ideje visszahozta ezt a típusú megoldást a 3 decis kiszereléseknél.

Kevésbé egyértelmű a Nesquik dobozának áttervezése, de felnőtt szemmel nagyon vonzó a letisztult változat. Van egy régies hangulata, ami visszahozza a gyerekkori, mindenféle hozzáadott vitaminok nélküli kakaó ízét a nosztalgiára hajlamosaknak. De kisgyerekként lehet, hogy a kabalanyúl figurája fontosabb.

Gyerekeknek készített reggeli termékeknél maradva, az első súlyos félrenyúlás a Corn Flakes doboza. Az eredeti csomagolás olyan amilyen; de ahogy haladunk az egyszerűsítésben, egyre csak rosszabb lesz. Itt látszik annak a hátránya, hogy az eredeti dizájnhoz érdemben nem nyúl Gozetlik - a tipográfia pedig a sima háttéren egyszerűen nem működik.

Még rosszabb, hogy ha egy eleve egyszerű csomagoláshoz nyúl. Valamit a Red Bull csomagolástervezője nagyon kitalálhatott, mert a jelek szerint képtelenség elvenni a dizájnból. A monokróm doboz csak félkésznek tűnik, nem elegánsnak.

Az igazán furcsa dolgok a projekt második kiadásában történnek. Itt megjelenik egy negyedik verzió is, ahol az eredeti tipográfiát is lecseréli Gozetlik. A választott font: Helvetica Neu Bold... Vérzik a szívünk, de az egyébként gyönyörű Helvetica lassan a Comic Sans-al kerül egy kategóriába. Ebből a sorozatból talán az m&m's a legszebb, de itt is előkerül a Nesquik dilemméja: a retrós, elsősorban felnőttekre apelláló dizájnnal mit kezd egy kisgyerek?

A Helveticás egyendizájnok egyébként leginkább valami disztópikus sci-fibe illenének, ahol egyetlen vállalat gyártja a világ összes termékét. A mindennapokban azonban elég hasznavehetetlennek tűnnek - főleg olyan termékeknél, ahol a márkanév nem közli egyértelműen, hogy mit is vásárolunk.

Ha valamit nagyon szépen megmutat ez a projekt, akkor az a minimalizmus alkalmazhatóságának határa. Amikor egy brandnév már annyira beégett az emberek agyába, hogy elsőre felismerik a doboz vagy üveg tartalmát, akkor nyugodtan mehet. Persze csak megfelelő tipográfiával - lásd Corn Flakes. De gyerekeknek szánt termékeknél például nem ennyire egyértelmű a helyzet, hacsak nem a szülők nosztalgikus hangulatára számítunk. Ha pedig a háztartási tisztítószereket is ilyen körítésbe burkolják, végképp esélyem sem lesz fél órányi keresgélés nélkül beszerezni egy flakon színes mosószert...

ReklámKlub Impresszum Médiaajánlat