Bruttó 32 ezerért csak botrányt vehet

Tomboló orkánként szakadt a baj a Zsolnay Céh, és a neki arcot kölcsönző Keresnyei János nyakába a múlt héten, amikor grafikusok virtuális hordába verődve kezdték alázni az általuk kiírt logópályázatot. 

Bruttó harminckétezer forintot ajánlani még pályakezdőknek is illetlenség. Márpedig ez volt a magyarázat arra, miért kívánt az alakuló Zsolnay Céh, a minőségi termékeit és cégfilozófiáját megtestesítő emblémáért ennyit fizetni. Ez a pénz jó esetben is csak egy húszast jelent, amiből a pályakezdő grafikus talán még az albérlet rosszul működő konvektorának köszönhető horribilis fűtésszámla ráeső részét sem tudja kifizetni. Nem állítom, hogy nem nevettem magam eszméletvesztésig, amikor rátaláltam a dühöngő dizájnerek klubjára a legnagyobb közösségi oldalon, de  hozzátartozik az igazsághoz, hogy néhány kósza pillanatra sajnálatot is éreztem szegény Zsolnay Céh iránt. Pláne akkor, amikor kiderült, a botrány miatt mégsem alakulnak meg.

Bár a céh eredetileg a grafikusokkal vívott különös háborút, végül a Zsolnay család borította rá az asztalt, azt állítván, hogy nemhogy nem adták ehhez a nevüket, de egyenesen névváltoztatásra kérték a kézműveseket tömörítő szervezet ötletgazdáit. "A Zsolnay Céh honlapja szerint az alapító a Zsolnay Porcelánmanufaktúra, a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara és a Kreatív Ipari Klaszter volt." - olvastam ezt először a pécsma.hu oldalon, majd magánál a kiírt pályázatnál is. Ez azért furcsa, mert bár az államosításkor a család elveszítette a gyárat, a mai vezetőségnek tiszteletből kétszer meg kellett volna gondolni, mihez adja a porcelánüzem nevét.

A legszörnyűbb az egészben mégis az, hogy az a szervezet, ami a tervek szerint minőségi kézműves termékekkel kereskedett volna, hogyan ajánlhat ennyire alacsony összeget egy művésznek. A legkevésbé sem fontos, hogy az illető pályakezdő vagy sem, ez az ár megalázó. Aki kézműveseket szeretne támogatni (vagy inkább rajtuk meggazdagodni), annak értenie kéne, hogy mi a probléma ezzel a pályázattal. Ehhez képest Keresnyei úr értetlenkedő bejegyzést firkantott a férfi nemi szervektől hemzsegő online grafikus csoportba, melyben azt nyilatkozta, ő és a dizájnerek egy oldalon állnak, valamint hogy szeretne velük együtt küzdeni azért, hogy az ügyfelek jobban megbecsüljék a munkájukat. Hiszi a piszi. Az iromány végén arra szólította fel a gúnyolódókat, hogy segítsenek elsimítani a balhét... Megdöbbentő! Szegény ember bizonyára valamilyen tudathasadásos állapotba került a kialakult helyzet miatt.

A Zsolnay Céh-botrány kiválóan rávilágít arra az országos problémára, ami miatt a hazai kreatív szakemberek évek óta zúgolódnak. A megbízók szeretik azt gondolni, hogy egy logó vagy arculat megtervezése nem lehet több két percnél, nem "igazi" munka, csak pepecselés, álmodozás az egész. Ha így lenne, én sem akarnék többet fizetni a céh által felkínált összegnél. De nem így van.

Semmi gond nem történt volna, ha a Zsolnay Céh egy lepukkant piacot kívánt volna népszerűsíteni, mondjuk a héten mégsem bezárt józsefvárosit. Ebben az esetben talán még soknak is tűnt volna az a bruttó 32 ezer forint...

ReklámKlub Impresszum Médiaajánlat