Budapest 2014

Babits és saját magam után szabadon.

Kézműves országot álmodtam én,
ahol minden kézműves volt,
minden kézműves, de nem csak kívül:
csontig, velőig kézműves,
kézműves,
kézműves, kézműves, kézműves.
Kézműves ég és kézműves tenger,
kézműves fák és kézműves ház,
kézműves állat, kézműves ember,
kézműves öröm, kézműves gyász,
kézműves érc és kézműves kő és
kézműves föld és kézműves fák,
kézműves férfi, kézműves nő és
kézműves, kézműves, kézműves világ.
Áshatod íme, vághatod egyre
az anyagot, mely lusta, tömör,
kézműves földbe, kézműves hegybe
csap csak a csáklyád, fúr be furód:
s mélyre merítsd bár tintapatakját
még kézművesebbül árad, ömöl
nézd a fü magját, nézd a fa makkját,
gerle tojását, csíragolyót,
kézműves, kézműves, kézműves
kézműves kelme s kézműves elme,
kézműves arc és kézműves gond,
kézműves ér és kézműves vér és
kézműves velő és kézműves csont.
Más szin a napfény vendég-máza,
a nap a színek piktora mind:
kézműves bellül a földnek váza,
nem a fény festi a kézműves szint
karcsu sugárecsetével
nem:
kézműves az anyag rejtett lelke,
jaj,
kézműves, kézműves, kézműves.

(Tavaly pedig ez volt.)

ReklámKlub Impresszum Médiaajánlat