Fotogén fesztiválok

A fesztivál jelentését általában a zeneközpontú szórakozásnak tulajdonítják, ami már csak azért is szerencsétlen társítás, mert kulturális gátat szab látásmódunknak. Ezért olyan fesztiválokat gyűjtöttünk össze neked, amelyek elsősorban a vizuális érzékszervet izgatják, másodsorban kihagyhatatlanok! 

Ballonfesztivál

Egy igazán színes fesztiválként mutatkozik be az albuquerque-i ballonfesztivál, melyet egyesek a legjobban fotózható eseménynek tartanak. A világ minden tájáról érkeznek pilóták és turisták, hogy részesei legyenek a kilencnapos parádénak. Az október első hetében megrendezett fesztiválon mindössze száz színes ballon emelkedik a város fölé a Sandia Hegység ölelésében.

A színes légballonok a hétvége minden napján, és egyszer a hét közepén emelkednek az égbe pirkadatkor. Az égbemenetel egy körültekintő őrjárat után kezdődik az elővigyázatosság miatt. Amikor az őrjárat zöld színt ad, akkor a ballonok egyszerre, egymással összehangolva emelkednek a magasba.

Mikor lemegy a nap, kezdetét veszi a Ballon izzás. Ilyenkor a készítők megtöltik a kilövésre kész ballont, és végigvizslatják a színét, formáját és méretét. Ahogy a propánégők felpuffasztják a színes ballonokat a sötét éjszakában, olyan, mint egy robbanássorozat, egy óriási pszichedelikus villanykörtéhez hasonlatosak.

Glowdeo

A pilóták évről-évre részt vesznek az Albuquerque hot air balloon fesztivál versenyén, amit ’Glowdeo’-nak hívnak. A megmérettetésen speciális alakú ballonok jelennek meg: dinoszauruszok, virágok, poszméhek stb. Innen a név: „special shape rodeos”, azaz Glowdeo.

Minden hétköznap reggel részt vesznek egy megmérettetésen, ami nehezebb, mint amilyennek tűnik. A verseny a következő: a pilótáknak legalább egy mérfölddel kell haladniuk a föld felett, és olyan módon kell visszarepülniük, hogy közben érintsenek egy rögzített magas póznát, elkerülve az ütközést a több, mint 100 másik ballontól. A pózna egy autó kulcsát tartja, és aki elsőként megragadja, az nyer.

Az Albuquerque pilótái egész évben biztosítanak körrepülést a turistáknak, gondoskodva a páratlan élményről, hogy akár egy madár szemeként lássuk a fenséges Mexikói fennsíkot. A következő fesztiválra közel 750 000 látogató várható, úgyhogy időben tervezd meg az utat!

Pingxi Sky Lámpás Fesztivál

Minden kínai újévben (Január közepétől- Február közepéig) tivornyázók ezrei érkeznek Pingxi-be, az északkeleti Taipei County hegyközi kisvárosába. Az ünnepség alatt 100,000-200,000 lámpás emelkedik a magasba.

A hagyomány a gyarmatosítással kezdődött. A bűncselekmények áldozatait lámpásokkal szabadították fel a szenvedések alól. Maga a lámpásfesztivál pedig a szénbányák bezárásának köszönhető, ugyanis az emiatt keletkező jövedelem kiesést muszáj volt valamilyen forrásból pótolnia a városnak.
A hagyomány szerint az emberek kifestik a lámpásokat és ráírják a kívánságaikat abban bízva, hogy célt érnek.

A modern égők lehetnek bármilyen alakúak és méretűek, készülhetek papírból vagy bambuszból, ábrázolhatnak állatot, vagy akár mesekaraktert is. Maguk a lámpások színei is kívánságokat, érzéseket szimbolizálnak a következők szerint:

  • Piros: jó szerencse
  • Rózsaszín: Romantika
  • Vörös: Döntés és lehetőség
  • Narancs: Pénz
  • Sárga: Siker az iskolában/suliban
  • Fehér: Egészség
  • Zöld: Fejlődés
  • Babakék: Valami valóra válik
  • Lila: Idealizmus

Loi Krathong festival

A lámpás úsztatás egy vallásos Thai szokás, amit a legelterjedtebb nézetek szerint istentiszteletből tartanak. A szájbeszéd alapján Siva, Vishnu, és Brahma istenek előtt tisztelegnek a fesztivál résztvevői, akik a Nammathanati folyó partján gyűlnek össze lámpásaik útra indítása céljából.
Amikor a Thai emberek átvették a buddhizmust, átvették ezt a ceremóniát is, melynek igazi oka Buddha lábnyomának imádása, aki ezen a folyón sétált.

Lélegzetelállító látványt nyújt a lámpások fénye, mely az éjszakában világító hold és a ragyogó csillagok tükrében köszön vissza az égboltról.

Sok legenda terjeng a Loi Krathong körül. Vannak olyanok, akik szerint azért rendezik meg:

1. hogy megbocsájtást nyerjenek az emberek Pra Mae Khongkha-tól.
2. hogy imádják Brahmát.
3. hogy imádják Buddhát, aki ha visszajön az életbe, a Buddha templomban várja meg az esős időszak végét, hogy a második mennyország uralkodójaként taníthassa édesanyját.
4.  Buddha lábnyomának imádása miatt a  Nammathanati-folyó partján.
5. hogy imádják Chulamanee-t.
6. hogy imádják a mennyei Bhakabhramát.
7. hogy imádják Uppakutta-dherát, aki megfigyelte a hittant a tenger közepén.

A halál napja

A hall napja nevezetű fesztivál egy rituálén alapszik, ami több, mint 500 évvel ezelőtt alakult ki, amikor a Spanyol hódítók összecsapva az őslakókkal, elfoglalták a mai Mexikót.

A szertartást Mexikóban, és Amerika bizonyos részein ünneplik. A lényege az, hogy ellentétben a Spanyolokkal, akik halált láttak az élet vége után, a bennszülöttek az élet folytatását látják ebben. Amikor a gyarmatosítás során leigázták őket, ahelyett, hogy féltek volna a megsemmisüléstől, megragadták a halált. Nekik az élet csupán egy álmot jelentett, és teológiájuk alapján egyedül a halállal válhattak igazán éberré.
Habár a rituálé összeolvadt a katolikus vallással, mégis használja az Azték hagyományok szimbolumát, a koponyát

A fesztivál alatt az emberek fából készült koponya maszkokat húznak, amit calacas-nak neveznek. A ceremónia szerint először a táncos mulatság veszi kezdetét, majd a fakoponyákat oltárra helyezve ajánlják fel a halottaknak. „Cukor koponyák is készülnek melynek homlokába vésik az elhunyt ismerős nevét. Ezt az édességet a barátok ehetik meg” -állítja Mary J. Adrade, a Day of Death kutatója.

Az Aztékok és más Mezo-Amerikai civilizációk trófeaként tartották meg a koponyát, és megmutatták őket a rituálé közben a halál és az újjászületés szimbolizálásaként. Az Aztékok bíznak abban, hogy az egyhónapos fesztiválra ellátogatnak az áldozatok.

A spanyolok pogány viselkedésként fogták fel a rituálét, és mivel eltörölni nem tudták a szokást, ezért, hogy keresztényebb legyen, elmozdították azt, és egybekötötték a Mindszentek (All Saints Day and All souls Day) napjával, amit november 1-jén ünneplünk.  Azelőtt az Azték naptár kilencedik hónapjára esett, hozzávetőlegesen augusztus elejére, és egész hónapon át tartott.
Manapság a halál napját Mexikóban és Amerika különböző részein rendezik meg.

 

ReklámKlub Impresszum Médiaajánlat