Ha bort iszol, ne prédikálj vizet!

Manapság a CSR reklámfilmek barokkos virágzásukat élik. A társadalmi felelősségvállalás felgyorsult világunk majdnem olyan fontos kelléke, mint egy tinédzsernek az okostelefonja. Kell-kell, de nem tudja még, hogyan is kell helyesen használni, azonban szeret vele villogni.

A Dove az utóbbi 3-4 évben igyekszik nagyokat villantani, ha kampányokba kezd. Filmjei hatásosak, mélyenszántó gondolatokat keltenek, de egy bajuk van csak. Nem feltétlenül hitelesek. Ezeket a kisfilmeket szinte majdnem minden alkalommal globális méretűre tervezeték, hogy lehetőleg minden potenciális Dove felhasználót elérhessen. Minden felhasználót egy nagy öleléssel el akar érni, ám ezzel hatalmas támadási felületet biztosít. Hiszen el is éri a vásárlóit, csak többször esik meg úgy, hogy a paródia előbb kopogtat a fogyasztónál, mint az üzenetet tartalmazó reklám. Emiatt pedig mehetnek az újabb milliárd dollárok az imázsjavító kampányokra. A biztosítékot az Onslaught kampánya verte ki jó pár éve, azonban ez a mai napig rengeti a talajt alattuk.

Valószínűleg az éppen aktuális kampány nem véletlenül kalandozott kevésbé veszélyes, ám annál hálásabb területre: a nők önmagukról alkotott képének javítását tűzte ki célul. A reklámok fogyasztókra gyakorolt hatása megváltozott. Ezentúl már nem a reklámok határozzák meg a fogyasztó véleményét. A fogyasztó határozza meg és dönti el, hogy egy reklám jó-e és igazat mond-e, már senki nem dirigálhat neki. Ezzel a joggal bárki szabadon élhet. Élt is vele a Greenpeace!

Ma már minden adott ahhoz, hogy bárki hallathassa a hangját, egyetlen ember is meg tud dönteni nagy horderejű kampányokat, amiken akár több száz ember is dolgozott. Ma már minden szónak irtózatos ereje van. Ne becsüljük alá!

ReklámKlub Impresszum Médiaajánlat