Haters gonna hate

Rettenetesen elszomorító, hogy vannak, akiknek semmi nem elég jó, semmi nem elég ötletes, semmi nem elég eredeti. 

Mint ahogy arról már valószínűleg mindenki értesült, a Katona József Színház (a Young&Rubicam ügynökséggel együttműködve) létrehozta a gifszínház.hu-t. Ez annyit jelent, hogy bizonyos érzelmek kifejezésére rengeteg gifet kreáltak nagyszerű színészeik közreműködésével. Már maga az ötlet zseniális. Tudniillik itt még mindig arról van szó, hogy hogyan közelítsük egymáshoz „az utca emberének” szemében a - Magyarországon sajnálatos módon általában még mindig (az ebben a kontextusban kissé deprimáló) „klasszikus”, „hagyományos” jelzőket kapó - színház intézményét, valamint a modern kifejezésmódokat. Ilyen alapon egyáltalán nem meglepő, hogy az ötlet a Katonától származik. Itt idézném a honlapjukon található „hitvallás” egy részletét: „…[a színház] legfőbb feladatának tekinti, hogy folyamatosan képes legyen a szellemi érzékenységnek és frissességnek olyan intenzív állapotában létezni, hogy gyorsan változó világunkban, ahol a napi érdek és a távlatosabb történelmi szükséglet szinte azonos erővel jelentkezik és gyakran nehezen különböztethető meg, a közösen fontosat, a történelmileg érvényeset a lehető leggyorsabban ismerje fel és elemzésben tudatosítsa, hogy a felismert és tudatosított közösen fontosból, annak színházi képviseletéből-megvalósításából a lehető legtöbbet, művészileg a lehető legérvényesebbet vállalja.”

A színház, túl az előadásaik által képviselt hozzáálláson, 2012-ben kinézetében is megújult: azóta csodás, modern befogadóterében egy készpénzmentes kávézó, valamint egy gift shop is található, ahol többek között a Katona József Színház saját márkájával ellátott ajándéktárgyakat vásárolhatunk. (Például Ascher-féle köhögés elleni cukorkát.)

Szóval alapvetően hajlok arra, hogy a Katonát a minden jó dolgok megtestesítőjének nevezzem (úgymint haladó szellemiség, nyitottság, önirónia, a közönség igényeinek maximális kiszolgálása). DE! Ha valaki nem is osztja ilyen jellegű naiv imádatomat, az is könnyűszerrel beláthatja, hogy a gifszínház igenis elképesztően csodálatos, és ha nem is használunk túlzó jelzőket, akkor legalább vicces/érdekes/szokatlan/kreatív/jó ötlet.

Az elmúlt napok viszont bebizonyították, hogy egy ilyen ártatlan, kedves kezdeményezés is milyen ellentmondásos reakciókat válhat ki „az utca emberéből”. Összefoglalva a negatív gondolatokat (mondjuk ki, kommenteket) a témában: a nagyközönség számára ismeretlen emberek túljátszanak érzelmeket, ráadásul undorító reklámcéllal, erőltetett formában, és különben is, hogy néz már ki az Ónódi Eszter, hány éves ez, 52? Külön meglepő, hogy még nem futottam bele egy hozzászólásba sem, ami Kulka János szexuális irányultságát firtatná. Már majdnem én is beszálltam a kommentháborúba, amikor rájöttem, hogy újságíró vagyok, van nekem saját felületem arra, hogy kifejezzem a véleményemet. Tehát: „A nagyközönség számára ismeretlen emberek (mint például Kulka János, Jordán Adél, Elek Ferenc?) túljátszanak érzelmeket (ezt nem is teljesen tudom értelmezni a gif műfajának tekintetében), undorító reklámcéllal (mégis amúgy miért?), erőltetett formában (a gif menő. pont.), és különben is, hogy néz már ki ez az Ónódi Eszter, hány éves ez, 52?” (Jól. 41.)

Haters gonna hate, tudom én jól, de itt lényegében tényleg csak egy nagyon jó ötletről van ám szó, ami nem bánt, nem kér enni, szigorúan véve még álláspontot sem képvisel, amivel vitatkozni lehetne vagy kellene. Vastaps a Katonának, vastaps a Young&Rubicamnek. 

ReklámKlub Impresszum Médiaajánlat