Interjú Kolesár Krisztiánnal

Zeneszerző, világjáró, fesztiválszervező, kreatív producer és végtelenül optimista. A Visionary7 alapítójával és a cloud-modell megálmodójával, Kolesár Krisztiánnal beszélgettünk.

Hogy kerültél erre a pályára?
Ez egy organikus folyamat volt. Tizenhat éves koromban eldöntöttem, hogy zeneszerző leszek. Így érettségi után elmentem a Konziba, de aztán rájöttem két év múlva, hogy hat órát ülni a zongora mellett 20 évesen nem olyan érdekes. A zenével való foglalkozást viszont meg akartam tartani, így némi művészeti menedzserképzős tanfolyam után szakmai gyakorlatosként elkerültem a Budapesti Fesztiválközponthoz, ahol két évig kifutófiú voltam a Tavaszi Fesztivál mellett. Innen kerültem a Pentaton ügynökség koncert- és turnészervező részéhez, mert beszélek sok nyelvet, és onnantól kezdve öt évig utaztam mindenfelé. Nagyon sok országban jártam, sok komolyzenei és jazz koncertet szerveztem, olyan művészekkel dolgoztam együtt többek közt, mint: Pierre Boulez, Kocsis Zoltán, Deep Purple, Cirque de Soleil, Il Giardino Armonico. Megfordultam a legfontosabb koncerttermekben a távolkelet különböző országaitól Franciaországig, Spanyolországtól Hollandiáig.


Kolesár Krisztián, Visionary 7 alapítója és kreatív producere

Mi volt a legbizarrabb étel, amit az utazások során ettél?
Japánban nagy divat a lunchbox, ebben különböző színű és állagú, néha meghatározhatatlan alapanyagokból készült dolgok vannak. Egy rózsaszín bigyóra emlékszem, hogy azóta sem tudom pontosan, hogy állat volt, vagy növény...

Mi következett a turnészervezés után?
Az utazást és a szállodai létet ezután inkább rendezvények szervezése és színházi fealdatok váltották fel idehaza a Pentatonnál, ahol tulajdonképpen a szakma alapjait megtanultam. Kiváló mestereim voltak, a szakmai legnagyobbjai közül, akiktől sok tudást és gyakran nevelést is kaptam és akiknek minidig hálás leszek ezért: Zimányi Zsófiától a Budapesti Tavaszi Fesztivál korábbi igazgatójától, Lőrinczy György producertől aki mellett közel egy évtizedig tanultam a szakma csínját-bínját és nem utolsósorban Kerényi-Miklós Gábortól (KERO) aki mellett a Pentatonnak köszönhetően "sztázsolhattam" néhány nagy produkcióban.  Ezután négy évig Kovalik Balázs művészeti vezetővel a Budapesti Őszi Fesztivál (BÖF) szervezésére és megújítására kaptunk felkérést (Balázstól legfőképpen kreativitásban tanulhattam sokat). Ez egy fantasztikus megtapasztalása volt annak, hogy hogyan lehet egy nagyon nehéz műfajhoz (mint pl. a kortárs művészethez) kommunikációval, brandinggel és gerilla akciókkal egyre több és több közönséget szerezni. Ezt az időszakot egy megtisztelő felkérés zárta, Zimányi Zsófia a Budapest Fringe fesztivál alapjainak a lerakására kért fel, melyet végül egy nagy szakmai teammel közösen sikerült sikerre vinni. Nagy élmény volt ez az évtized és a sok tanulás, de egyre inkább éreztem, hogy kipróbálnám magam a saját lábamon is. Ekkor jött az Alex nevű angol ismerősöm Magyarországra. Azt tervezte, hogy csinál egy ügynökséget, én pedig betársultam az ötlet megvalósításába. Így kerültem az ügynökségi oldalra. Két éve elindítottam a VISIONARY Cloudot, a kreatív alkotókból álló felhőnket, mellyel nemcsak új munkákat kívántunk szerezni és kapacitásunkat bővíteni, de a szabadúszást mint kreatív életformát is promotálni.

Van példaképed?
Több is, talán azért mert én is sokmindennel foglalkozom. A reklámpiacon Alex Bogusky, akinek a munkája nekem borzasztó szimpatikus. Ezen kívül Yann-Arthus Bertrand a híres légifotós és Dietrich Mateschitz a Red Bull főnöke. Tetszik, hogy kitaláltak egy egyedi dolgot, azt nagyon nagy sikerre vitték, de közben mégis fontos nekik az, hogy ezt a sikert sok más érték megőrzésére és megteremtésére használják fel. Én azokban a dolgokban hiszek, amik túlmutatnak azon, hogy egyszer létrejöttek vagy megtörténtek.  

Mi inspirál?
Ha azt kérdezed, hogy mi az amit beleépítek a munkámba, akkor minden. Bármit látok, hallok arról eszembe juthat az épp keresett ötlet. Inspirálnak Johanna lányom rajzai, inspirál a zene Bachtól Kurtágig, Haydntól a speedmetálig minden. Inspirálnak az igaz és őszinte dolgok, is és hatnak rám a hazugságok, buta igénytelenségek is. Mindenből építkezem.

Ha azt kérdezed, mitől leszek boldog és lelkes, az már szűkebb kör. Mindentől ami új, hasznos és az őszinte. Boldogít ha valami vagy valaki új megközelítést visz egy rendszerbe, legyen az művészeti vagy akár praktikus dolog. Lelkesít ha valami választ tud adni az élet nagy problémáira, akár lokálisan akár globálisan. Itt leginkább az értelmes technológiára és az ezzel kapcsolatos ötletekre gondolok. Illetve nagyon hálás vagyok, ha őszinteséget tapasztalok, mert utálom a megjátszást. Bevallom, néha nehezen mozgok ebben a szakmában. Például amikor egy kampánynak, kommunikációnak nincs se múltja sem jövője, az nagyon nehezemre esik. Én ezért mindig megpróbálok belecsempészni a projektbe valami ilyesmit, amit lehet hogy az ügyfél észre sem vesz. A hosszú távú célom, hogy valami olyasmit teremtsek, ami új, őszinte és hasznos lehet. 

Elégedett vagy?
Nehéz kérdés. Mivel nem tudom, hol tarthatnék máshol, ha máshogy döntöttem volna bizonyos helyzetekben, ezért nem tudom a választ. Igazából sosem voltam teljesen elégedett, mindig hajt valami, hogy újat, jobbat csináljak. Ugyanakkor azt gondolom, hogy az életben semmilyen döntés nincs véletlenül, és mindig az adott szituációból kell kihozni a legjobbat. Bármit csinálsz az életben, mindig az legyen a legjobb, amit valaha csináltál, hozd ki magadból a legtöbbet. Ez visz előre minden téren. Én hiszek abban, hogy mindig megtaláltak azok a dolgok, amik szükségesek voltak a fejlődésemhez.

Kedvenc reklám?
Az aktuális kedvencem az IKEA Playin’ with my friends reklámja. Amúgy nagyon szeretem a HONDA Dream reklámjait és a reklámját. Zseniálisnak tartom tovbbá a Carlsberg virálját. És hogy hazánkból is mondjak valamit, az Opera jelenlegi vizuális kommunikációja is nagyon tetszik!

ReklámKlub Impresszum Médiaajánlat