Itt egy példa, hogy mit ne csinálj, ha nem kell senkinek a polgárpukkasztó kampányod

Az OpenCo kicsit túltolta a fordított marketinget.

Azt, hogy a világ igazságtalan (no Coelho intended) általában hamar és szomorúan megtapasztalja saját bőrén az ember. Az óvodában a Peti is rosszat csinált, nem csak én, de őt nem szidták le a szülei, engem pedig igen. A dolgozatra csomót tanultam, a padtársam meg végig rólam puskázott, mert amúgy tök sötét, és még több pontja is lett, mint nekem. A barátaim gimi után rengeteg pénzt kerestek, én pedig diplomás munkanélküli vagyok, ráadásul nekik még Lacan tanulmányokat sem kellett olvasniuk.

Vagy Nelson Mandela 27 évet ült börtönben, míg Adolf Hitler csak 9 hónapot.

Hát nem igazságtalan az Élet? De.

Ezt próbálta kiélezni a dél-afrikai OpenCo reklámügynökség, ezért készített egy biankó printhirdetést a két említett személy börtönfotójával, alatta, hogy mennyi időt töltöttek a kóterban, majd a jobb alsó sarokban egy felirattal: „Az emberek nem mindig azt kapják, amit érdemelnek” (People do not always get the justice they deserve).

Logóval viszont nem látták el, ugyanis a hosszútávú terv az lett volna, hogy miután nyilvánosságra hozzák a kreatívot, a civil, jogvédő és egyéb non-profit szervezetek tolongani fognak, hogy hadd legyen az ő következő kampányuk eleme a Mandelás-Hitleres hirdetés.

Hát nem így lett.

Ugyanis az OpenCo polgárpukkasztó (ami nem feltétlenül hátrány) hirdetését senki sem akarta bevállalni különböző okokból: sokak simán csak nem akarták Hitlert "kampányarcnak" – érthető –, sokan pedig az összehasonlítást kifogásolták – szintén érthető.

Ha itt megállt volna a történet nem is lett volna semmi baj, az OpenCo-t kicsit lehetett volna sajnálni, mert feleslegesen dolgozott, meg amúgy is hanyatlik a szólásszabadság, tényleg minden igazságtalan, hát hol vannak az Erős Embereket Támogató Szervezetek, Erős Embereket Támogató Üzenettel, a szerencsétlen ügynökség mégsem azt kérte, hogy a sátánt dicsőítsék!

Viszont ha a feltételes módban írt előző mondat nem lett volna elég árulkodó, akkor most jelzem, hogy a történet folytatódott tovább, és nem éppen nyugodt körülmények közt.

Az OpenCo ugyanis készített még egy print hirdetést, amit már duchamp-i magasságokba emelkedve csak úgy indítottak, hogy „ez nem egy print hirdetés”.

Aztán szépen folytatták, hogy „ha print hirdetés lenne akkor ez:…” és gyakorlatilag natív hirdetéseket megszégyenítően leírták, hogy hogyan nézett ki az összehasonlító kreatív, mi hol volt, kik voltak rajta, milyen pózban, mi hova volt írva.

Ha nem kér senki sült krumplit, akkor adunk nekik olajban aranybarnára pirított burgonyát.

Az OpenCo miután részletesen szemléltette a koncepciót, hűvös nyugodtsággal tetemrehívó hangnemre váltott, és finoman elkezdte szapulni azokat a non-profit szervezeteket, akik nem mertek kiállni az egyetemes igazságtalanság ellen, hát egy legény sincs a gáton, és jaj a szabadszellemnek!

Ezzel pedig akaratlanul – vagy akarva – és burkoltan gyávának hívta azokat a szervezeteket, akik nem kívántak élni az eléjük tárt lehetőséggel. Na most már van okunk fejcsóválva elereszteni egy „jajj szegények!”-et, mert ha idáig sokaknak szimpatikus volt az ügynökség fékezhetetlen cselekvési vágya, ezzel kicsit túltolta a dolgot. 

Ugyanis alapszabály, ha reklámozni, vagy esetleg eladni szeretnénk valamit (legyen szó az igazságtalanságról, vagy egy plakáttervről), nem az a legjobb döntés, ha elkezded sárba rángatni azokat, akik nem támogatnak, vagy nem vesznek tőled semmit. A Coca-Cola sem mondja azt, hogy akik nem cocát isznak, azoknak nincs semmi ízlésük. Illetve ha olvasótábort akarunk gyarapítani, azt sem úgy tesszük, hogy beszólunk azoknak, akik nem szoktak olvasni.

via Adweek

ReklámKlub Impresszum Médiaajánlat