Képfestő szövegekkel népszerűsíti festményeit a Tate Britain

Közben még szelfizésre is buzdítanak. 

A lámpákat mintha már a magunk szemével

látnánk így, kénsárga fényköreiket;

zöld koporsófürdőkád a biliárdasztal,

alvadt vérárny körötte a mennyezet;

és mintha vakolat szakadozna bent,

ha a kézfejedre hajtod a fejed.

Nem az üres székek a szelídebbek,

rettenetesebb látványt nyújtanak;

mint azok az asztalra-hajlók,

vagy a várakozó, fehéres alak;

melyik vagy inkább, megszólalsz majd egyszer,

vagy várod és nem várod, hogy szólítsanak?

Tandori Dezső, Van Gogh: Éjszakai kávéház című festményéhez írt verse is bekerülhetett volna a londoni Tate Britain új reklámjai közé, ha mondjuk a Tate Britain nem nemzeti galéria lenne, hanem például a Louvre. A Grey London közreműködésével indított kampány három festményt – Francis Bacon: Triptych 1972, egy 16. századi I. Erzsébet portré, és Millais: Ophelia – középpontba állítva szeretné aktualizálni és népszerűsíteni a művészetet. A mai kornak megfelelő, jól megírt, kis ízelítő szövegekből megtudhatjuk például, hogy ha I.Erzsébet készíthetett volna szelfit, minden bizonnyal olyan álságosan nézne ki, mint a portréja; hogy miért nem festett Francis Bacon boldog képeket, illetve, hogy miért a vízbe fulladt Ophelia a favorit, a Tate képeslapjai közül.

A metró-, online- és printhirdetésekként is futó reklámanyagok egyébként tényleg megállnák a helyüket akár modern képversekként is, ugyanis tipográfiailag is megpróbálják visszahozni a festmények által keltett hangulatot.

A kampány célja, hogy releváns történeteket fűzzenek a képekhez, és – ahogy a Rob Baker, a Tate CMO-ja fogalmazott – „új utakat nyitni egy szélesebb közönség előtt a művészeti darabok felé, kulturális relevanciát teremtve”. A kampány minden bizonnyal hatásosabb, a "gyere el és nézd meg ezt, meg ezt az illusztrált képet" formátumnál, ráadásul serkenti a művészeti alkotásokkal való párbeszéd kialakítását is.

A hír láttán egyébként akaratlanul is eszünkbe juthat az OpenCo elbaltázott printhirdetése júniusból, amiben leírják, hogy mit is tartalmazott az eredeti printhirdetésük, ami amúgy senkinek sem kellett. 

via Co.Create, versrészlet: PIM.hu

ReklámKlub Impresszum Médiaajánlat