Valahogy a randi és McDonald’s kifejezések egy kontextusba helyezése sosem tűnt jó ötletnek. Leginkább az az ügyetlen gimnáziumi osztálytársam jut róla eszembe, aki a gyorsétteremlánc egyik közeli egységében próbálta meginvitálni szíve választottját. Ami nyilván több szempontból volt igen kínos.

Körülbelül annyira, mint a McDonald’s új szpotjában látható vakrandi, ami ugyan nem egy közös mekizéssel indít – várjuk ki a csúcspontot –, de legalább annyi feszengős momentumot tartalmaz.  Videóban két vadidegen ember első találkozását követhetjük végig. Természetesen már a bemutatkozás is óriási bénázásba fullad, hogy aztán szépen lassan a gondosan kitalált izgalmas  programok – kortárs művészeti galériában okoskodás, bowlingozás  – során fény derüljön arra, hogy totálisan nem működik közöttük a kémia és az érdeklődési köreik sincsenek köszönő viszonyban.

A kellemetlen búcsúzkodás után egymástól függetlenül betérnek ugyanabba a McDonald’s-ba, hogy némi gyorskajával próbálják feldolgozni a traumatikus randevút. És minő meglepetés, pont egymás mellé kerülnek a kasszánál és hajszálpontosan ugyanazt kérik.

Összemosolyognak sokat sejtő kasszások.

Good times. Éljen a romantika!

Csakhogy a következő logikus pont maradt le a reklámból, mégpedig, hogy ezek után az egyikük sietősen hozzáteszi, hogy „Elvitelre kérném”. Mert a mi a fenéről beszélgetnének az egész napos feszengés után?  A Big Mac-ről?

Értem én, hogy a Leo Burnett mit szeretett volna üzenni szpottal, de alaposan mellé lőttek. Pont, mint az a srác, aki McDonald’s-ba próbált randit szervezni.

via Aweek