Melegen ajánlom

A Pride miatti nagy megbotránkozások és indulatok közepette nem csak arra kéne figyelni, hogy mi a tényállása egy-egy politikai pártnak, helyette érdemes lenne megkérdezni egy átlagos meleget a miértekről és hogyanokról...

Sosem volt meleg barátom, és annyira nem is foglalkoztatott a kérdés, hogy utánanézzek, milyen kultúrájuk van a homoszexuális közösségeknek. Mivel a „normális” heteroszexuális emberek közé tartozom sokszor megütötték már a fülemet: „azok a mocskos buzik” és társaik kijelentések. A nyáron volt alkalmam megismerkedni egy meleg sráccal, és megfogalmazódott bennem a kérdés: miért olyan előítéletesek - főként a magyarok - velük? Hiszen annak ellenére, hogy a saját neméhez vonzódik, nagyon intelligens, és szórakoztató. Itt kezdődik a probléma, hogy rögtön az jut eszünkbe: annak ellenére. De minek ellenére is? Hiszen ők is csak egyszerű emberek. Szép Bálintot faggattam.

Hogyan jött a felismerés?
A hajlam kezdettől fogva meg volt bennem, de olyan 13-14 éves koromban fogalmazódott meg a látens melegség gondolata nálam. A beismerés folyamata már egy hosszabb időszakot, több éves bizonytalanságot jelentett. Tizenéves koromban már felfedeztem, hogy vonzódom a férfiakhoz, de akkor megmagyaráztam azzal, hogy biztos a pubertás az, ami megzavar, és ez egy múlandó „állapot”. Ilyenkor az ember mindenre kíváncsi, mindent ki akar próbálni. Elfojtottam magamban az érzéseket. Ennek köszönhetően voltak hosszabb, rövidebb női kapcsolataim, de sosem voltam boldog velük, mindig hiányérzetem volt.  És annak ellenére, hogy szexuális téren működött a dolog a nőkkel, kötődést sosem éreztem irántuk. 

 Gondolom, ha neked nehéz volt ez a beismerés, a szüleidnek még keményebb lehetett beadni a dolgot…
Inkább az édesapám az, aki nem a modern szemlélet embere. Ő éreztette velem, hogy a melegség egy mondvacsinált valami, hogy ez igazából egy nem is létező dolog, és hogy egyáltalán nem elfogadható és támogatható. Magyarul nem igazán lehet a melegekre egy teljes értékű emberként tekinteni.  Nem is idegességet, hanem inkább csalódottságot véltem benne felfedezni, amikor megtudta, hogy mi a helyzet.

 

A férfiak általában nagyabb szexuális igényekkel rendelkeznek, mint a nők. A meleg közösségeknél hogyan működik a párkeresés? Könnyű a dolgotok, vagy ti is az igazira vártok, ahogy a nők nagy része?

Alkalmi kapcsolatot létesíteni jóval egyszerűbb homoszexuálisként, mint heteroszexuálisként. A tartós kapcsolat az már egy fokkal nehezebb kérdés. A meleg közösségekben inkább az a jellemző, hogy kvázi szexuális partnereknek kisebb csoportjai alakulnak. Ezen közösségeket többségében olyan emberek teszik ki, akik megbíznak egymásban, akik tudják a másikról, hogy mindig védekeznek stb. Nálunk a kapcsolatok lépcsőfokonként épülnek fel. Amíg két férfi nem jut el a klasszikus zárt kapcsolat fokáig, addig nincs jelen a féltékenység. Addig tudod, hogy ez a helyzet. Ilyen szempontból sokkal nyitottabbak a melegek..

Sokszor látni nagyon szörnyen affektáló, és kifejezetten kirívó melegeket. Mondhatjuk, hogy vannak a homoszexuálisoknak változatai?
Az a baj, hogy az emberek többsége azt gondolja, hogy egy homogén csoportot alkotunk. Ez nem így van. Közöttünk is megvannak a törésvonalak, ugyanúgy fragmentáltak vagyunk, akárcsak a társadalom. Megvan a kamion platón táncoló, parádés réteg is, és vannak, akik olyan szinten intim dolognak tartják a dolgot, hogy csupán „hálószoba melegek”. És vannak a középvonalasok, mint én. Nem verem az asztalt, de nem is bújok el.

 A kamion plató-s példán gondolom a Pride parádét érted. Ha már itt tartunk, te is ellátogatsz erre a rendezvényre?

A magyar ember nem túl nyitott. Megelégszik fél információkkal, azzal, hogy kicsit megkarcolja a felszínt, miközben nem akar a dolgok mögé látni. Ez azonban nem csak az ő hibájuk, mert nagyon rossz a kommunikációja a magyar meleg közösségeknek is. Az egyetlen dolog ugyanis, amiből a közvélemény táplálkozhat, az a parádé. Magyarországon úgy tűnik az egyetlen dolog, amivel az melegjogi szevezetek többsége foglalkozik, az a Meleg Méltóság Menetének megszervezése. Annak ellenére, hogy méltóságmenetnek hívják a tevékenységet, nincs semmi méltó a viselkedésükben. Van egy nap, amikor kedvünkre hergelhetjük a szélsőséges tábort, amikor „megtehetünk bármit”. Én nem támogatom ezt az egészet. Vannak olyan csoportok, más országokban, ahol valóban a nemes ügyről szól a tevékenység, ilyen például a Spirit day Amerikában. Egy megemlékezés azokról a melegekről, akiket megöltek, megvertek, vagy üldöztek.

Mi a helyzet a vallással? Keresztények milliói vallják: a melegség bűn! Vannak ennek ellenére keresztény barátid, te gyakorolsz valamilyen vallást egyáltalán?
Nem egymást kizáró dolog szerintem az, hogy keresztény legyél és meleg egyszerre. Erős félreértelmezésnek tartom azt, hogy a biblia elítéli a melegséget. Azt gondolom, hogy ezt egyes egyházak próbálják így magyarázni. Van például Amerikában pár egyház, melyek küzdenek a melegekért, Ilyen például az Anglikán egyház, ahol nagy viták vannak arról, hogy most tényleg bűn-e a homoszexualitás. Én ateista vagyok, de nem emiatt. 

Annyira kiegyensúlyozottnak látszol. Nyugodt szívvel felvállalod a hovatartozásod. A pároddal egymást is felvállaljátok a közvélemény előtt?
G. (Bálint párja- a szerk.) óvatosabb, mert vidéken nőtt fel, és ott jóval kisebb az elfogadottság, szigorúbb a légkör a melegséget illetően. A nagyobb városokban valamivel nyitottabbak az emberek. Az a vicces, hogy Magyarországon az számít nyíltnak, aki nem tagadja le melegségét, holott a nyíltság ebben az értelemben azt jelentené, ha a kapcsolatát is felvállalhatná az illető. Mivel G. nem meri felvállalni szexuális hovatartozását, és belátom, hogy neki ez jóval kényesebb kérdés, ezt tiszteletben tartom és mellette én sem vállalom fel őt nyilvánosan. Úgy gondolom, hogy egy harmonikus kapcsolatnak ez az alapja, hogy tiszteletben tartjuk a párunk döntéseit még ha nem is feltétlenül értünk azokkal egyet. Persze akadt rá precedens, hogy megfeledkezünk magunkról az otthoni elfogadó légkörnek köszönhetően. Múltkor is megesett például, hogy a buszmegállóban véletlenül csókkal köszöntünk el egymástól. Kaptunk néhány fura pillantást, de ennyiben ki is merült a dolog. Nem is atrocitás, hanem inkább egy érdekes általános tendencia van a magyaroknál.  Amíg nem tudják rólad, hogy meleg vagy, addig nagyon határozottak, elmondják mindenfélének a fajtádat, hogy én ezt meg ezt tenném velük, meg stb.

Konkrét példa?
Mikor jogi alaptanórán ültem, és valaki el kezdte mocskos módon szidni a melegeket. Ilyenkor, ha szembesíted az illetőt, mutatsz neki egy élő példát, magadat, akkor visszakozik kissé, hogy nem is így gondolta… -Én csak „azokra” értettem. Az „ilyenekkel”, mint te, nincsen semmi bajom- állítják. Éppen ezért mondom, hogy én a legjobb lépésnek azt tartanám, ha mindenki legalább azt a viszonylagos nyíltságot felvállalná. Az lenne a legjobb, ha elérnénk azt a szintet, amikor a melegek úgy jutnának eszükbe az embernek, hogy a postás Józsi, a kasszás a Tescoban, nem pedig a buzi, aki évente egyszer rózsaszín tangában rázza a picsáját a kamion platón egy parádén. Minket is tekintsenek a társadalom integráns részének, normális embereknek, és ne úgy gondoljanak ránk, mint perverzek kicsi titkos, zárt társaságára. Hiszen mi is csak emberek vagyunk.

(Forrás: Kanyar)

 

 

 

ReklámKlub Impresszum Médiaajánlat