Menő-e a képregény?

Ha a hazai viszonyokat nézzük nem, még mindig nem menő. Amíg pár éve még fel-felkapta fejét a magyar média eme furcsa szerzemény hallatán, ma már erre sem veszi a fáradtságot – ilyen körülmények között pedig aligha lehet képregényes divathullámot indítani.

AZOK A 90-ES ÉVEK

A rendszerváltás utáni évek hazai képregény kultúrája nagyjából kimerül az Egmont (Donald Kacsa) és a Semic (Pókember, Star Wars) kiadók képregényeiből, amik főleg a 90-es évek első felében – a kereskedelmi televíziók megjelenése, és a videojátékok rohamtempóban terebélyesedő népszerűsége előtt – élték reneszánszukat. A kereskedelmi TV-k előtt a reklám is olcsóbb volt, így a Semicnél például még arra is volt példa, hogy termék összekapcsolással népszerűsítsék egyik kiadványukat, a Maja a méhecskét: a kiadó megvásárolta a rajzfilm sugárzási jogát, ami alatt bemondták, hogy a képregény verzió az újságárusoknál kapható. A reklámárak realizálódásával azonban az ilyen megoldásoknak búcsút is inthettek a kiadók, ma már egyszerűen túl drága a reklám egy olyan kicsi piacnak, mint amilyen a képregény (bár ami azt illeti, könyvreklámokkal is csak az utcán találkozhatunk).

A KÖNYVESBOLTOK MEGHÓDÍTÁSA

Az ezredfordulóra lényegében tetszhalott állapotba került a hazai képregénykiadás, innen jelentett óriási mérföldkövet a 2004-es év. Néhány kiadó képregénykiadásba vágta a fejszéjét, a változás úttörőjének pedig lényegében a Nyitott Könyvműhely (azóta már Libri) és a Míves Céh kiadókat nevezhetjük. A rendszerváltás óta eltelt időszak világossá tette, hogy az újságárusbeli terjesztés egyre rizikósabb (a Semicnek sorra haltak be a havi-kéthavi füzetei), így az új generáció a könyvesboltok meghódítását tűzte ki célul, ahol nem csak 1-2 hónapig kaphatóak a kiadványaik, hanem több évig is. Mind a Nyitott Könyvműhelynél, mind a Míves Céhnél olyan szerkesztők dolgoztak, akik jókora tapasztalattal rendelkeztek már a könyvkiadás terén (nem is csak képregény kiadással foglalkoztak, ez csak a profiljuk egy részét fedte le), voltak ismeretségeik, és jobban átlátták, hogy hogyan működik a hazai rendszer, ami elsősorban a három nagy könyvesbolt hálózat, a Libri, az Alexandra és a Líra között oszlik el. Nem sokkal később létre is jött a Képregény Kiadók Szövetsége (ma már Magyar Képregény Szövetség), amelyen belül egymásnak adták át a címeket és tapasztalatokat a kis kiadók. Ha egy üzletlánc nem vette át például a semmiből felbukkant (és sajnos igencsak gyorsan meg is szűnt) Krak! képregény albumait, mások segítettek neki bejutni.

A terjesztést azért nagyon fontos kiemelni, mert ez egyben a képregények elsődleges marketing eszköze is. Mivel a képregény iránti igény rendkívül csekély (párezres példányszámokról beszélhetünk csak), a piacra hatványozottan érvényesül az, ami egyébként a könyvpiacra is jellemző, nevezetesen, hogy nem utcai plakátokon vagy internetes reklámokon keresztül próbálják megfogni az olvasókat (kivételek a bestseller kötetek), hanem a könyvesbolton belül. Egyáltalán nem mindegy, hogy egy képregényt (vagy könyvet) kiraknak-e előre, ne adj Isten a kirakatba, vagy csak eldugják valahova hátulra, hogy csak a gerince látszódjon ki. A könyvesboltok pedig természetesen a saját kiadványaikat (illetve a bestsellereket) részesítik előnyben, nem pedig olyan képregényeket, amikből egyébként sem fogy olyan számottevő darab.
 
Pár évvel később azonban néhány nagyobb kiadó is úgy döntött, hogy talán érdemes belekezdeni a képregény kiadásba, az elmúlt években ugyanis látványosan megszaporodtak a képregény albumok. Az Athenaeum mangákkal, az Alexandrához tartozó Cartaphilius pedig amerikai képregényekkel támadta le a piacot, míg az Egmont belekezdett az Asterix és a Tintin kiadásába is. Mivel ezek mögött a kiadványok mögött egy stabil kiadói struktúra húzódott, nem csak a saját hírleveleiken keresztül tudták kommunikálni saját képregényeiket egy már meglévő ügyfélbázissal, hanem a boltokban is jobban látható helyre kerültek. Amíg azonban néhány kötet sikeresnek bizonyult (például a filmmel egy időben kijött Watchmen), a próbálkozások zöme kudarcot vallott - a kis kiadókkal szemben a nagyok a minél jobb alkupozícióra törekedve nem egy kötet, hanem akár rögtön egy egész sorozat jogait megvásárolják, és csak utólag nézik vissza, hogy mennyire volt sikeres a kiadásuk, így lehetséges például, hogy több Hellboy, Agatha Christie vagy Sandman is megjelent már itthon.
 
 
A honi képregénykiadás terén feketebáránynak számít az Ulpius-ház, ami 2005-ben két kötetet is megjelentetett, az egyik Will Esiner Összeesküvése, a másik Art Spiegelman Maus-a. Azért feketebárány, mert ezek a képregények elsősorban nem a képregénykedvelőknek szóltak, és kommunikálni sem így kommunikálták le őket (hasonlóan tett még nemrég az Atheneum a Besenyő családdal). A Maus egy holokauszt-dráma (az mindig népszerű), még utcai plakátokon is reklámozták, Will Eisner cionizmusról szóló művének a borítójáról pedig az utolsó dolog ami feltűnik, hogy ez egy képregény, ugyanis ormótlan nagy betűkkel van ráírva, hogy Umbert Eco (ő is népszerű) előszavával. Azt nem tudjuk, hogy ez mennyire jött be, de biztosan sokkal többen kézbe vették így - a borító egyébként is már-már létfontosságú elem egyes esetekben. Itthon feltehetően több szuperhős kötet is a taszító borítógrafika miatt nem találta meg az olvasóit (Rozsomák, Új X-Men).
 
A FILMEK REKLÁMÉRTÉKE
 
A szuperhős filmek reneszánszukat élik, és azt gondolhatnánk, hogy ez kedvezően hat a képregények eladásaira is, a tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ez nem feltétlenül van így. A Zöld Lámpás mozifilmmel egy időben megjelent Zöld Lámpás képregény annak ellenére is kudarcot vallott, hogy néhol még a kirakatba helyezett plakátokkal is reklámozták, Steven Spielberg Tintin mozija pedig nem dobta meg a hazai Tintin albumok eladásait, mint ahogy a Bosszúállók sikere sem látszik a hazai Marvel kötetek statisztikáin. Ugyanakkor vitathatatlan tény, hogy bizonyos képregények csak azért kerülnek kiadásra, mert van hozzájuk kapcsolható film, a Zöld Lámpás, vagy legutóbb a Vasember kötet aligha jelentek volna meg a mozifilmek nélkül.
 
A filmek tehát önmagukban még nem segítenek, azonban ha egy kiadó egyességre tud jutni egy forgalmazóval vagy a mozival, az akár 10-20%-ot is hozzáadhat a képregények eladásaihoz. A sötét lovag premierhetén például nyereményjátékon vehettek részt a mozilátogatók (az erről szóló hirdetés a PestiEstbe is bekerült), de hasonló módon hívták fel a figyelmet a Sin City, a 300 vagy épp a Persepolis esetében. A gyakoribb együttműködés azonban csak ritkán valósul meg, nagyon nehézkes a megszervezése, hiszen kis kiadók állnak szemben nagy számokban gondolkodó forgalmazókkal.
 

A Persepolisnál egyébként meglepő, de ott a megjelenést nem a filmhez kötötték (csak szerencsésen egybeestek), a kiadás azért valósulhatott meg, mert a Francia Kulturális Intézet állta a fordítás költségét. Nem volt ez másként a Vincent és Van Gogh című albumnál sem, amit szerencsésen össze tudtak hangolni a Szépművészeti Múzeum Van Gogh kiállításával, de még számos európai alkotó van, akinek az albumát saját országának kulturális intézete támogatta.

EGYÉB CSATORNÁK

2004-ben a Míves Céh nem promótálta különösebben az akkor megjelenő Fekete-Fehér Képregényantológiát, helyette más útját találták meg a reklámozásnak. Elsősorban a kepregeny.net-re támaszkodtak, ami akkor (a közösségi oldalak megjelenése előtt) a képregényes körök elsődleges gyűjtőhelyének számított, és tartottak sajtótájékoztatót is (tehát „eventesítették” a megjelenést). Másrészt kiírtak egy képregény pályázatot is, aminek ugyancsak megvolt a maga reklámértéke, mivel korábban nem volt ilyen – ma azonban kevésbé harapnának rá erre, bár 2008-ban a Reneszánsz Év keretén belül létrejött egy még nagyobb volumenű pályázat, a Mátyás, a király.

Harmadrészt a semmiből előbújt képregényekre a televízió is mutatott némi érdeklődést (Kultúrház, FixTV), ami ha a számokra nem is lehetett különösebb hatással, némileg közelebb hozta a képregényt a közönséghez. Mára ezek a műsorok nem csak hogy fokozatosan kikoptak, de a képregény sem számít már akkora egzotikumnak, hogy beszámoljanak róla. Korábban a szövetség még ki-ki küldött recenziós példányokat a nagyobb sajtóorgánumoknak, de ezzel idővel felhagytak, mivel nem írtak róla – ugyanakkor bizonyos esetekben nagyon is számít, hogy egy kötetről írnak-e, avagy sem, mert máskülönben még a létezéséről is alig tudni. Legutóbb Stark Attila Csizmás Kandúrja volt ilyen.

Itthon eddig két képregény is megjelent, amelyek nagyon erős szálakkal fűződnek a filmiparhoz. Az egyik – és egyben nagyobb - Árpa Attila projektje, a Sötét Kor lényegében azzal a céllal jött létre, hogy betörjön a nemzetközi (amerikai) filmiparba, ma ugyanis sokkal könnyebb olyan ötleteket eladni Hollywoodnak, ami kapcsolódik valamihez, legyen az akár egy kevésbé ismert képregény. A nyomtatott verzió végül eddig két számig jutott, de angol nyelven hamarosan elérhetővé válik a negyedik rész is – digitális formátumban. A digitális képregények piaci modellje máig kiforratlan, japánok, franciák és amerikaiak is kísérletezgetnek vele, s valószínűleg a jövőt is ez jelenti, de hogy pontosan hol és miként is fog megvalósulni, még sokáig nyitott kérdés marad. Nem a Sötét Kor azonban az egyetlen, ami digitális megjelenéssel próbálkozik. A Pinkhell, a 14 karátos autó és a Swords egyaránt mobilalkalmazásokkal rukkolt elő (amellett, hogy hagyományos formátumban is kaphatóak), míg azonban az előbbiek gyorsan a felejtés homályába tűnt, addig a Swords ma is megtalálható az 576 KByte üzleteiben, sőt a prospektusaiban is – mivel hogy ők adják ki. Itt megint előjön, hogy az olvasókat bolton belülről igyekszenek megfogni. A másik filmhez köthető megjelenés a tavalyi Papp Laci - A londoni olimpia bajnoka című füzet, ami a nyári játékokkal egy időben került az újságárusokhoz. Ez a füzet valójában egy Papp László mozifilm forgatókönyvéből készült, és az alkotók azt remélik, hogy valamikor elkészülhet a film is - a képregényben mindenesetre nem láttak elég fantáziát az olvasók.

 
A RENDEZVÉNYEK SZEREPE ÉS A KINGPIN
 
Ugyancsak a 2004-es bummhoz vezethető vissza - amikor megrendezték az  I. Magyar Képregény Fesztivált -, hogy a kiadók a képregényes rendezvényekhez igazítják a megjelenéseiket. Az új kiadványok és a rendezvények kölcsönösen támogatják egymást, általában minél több az újdonság, annál több a látogató is – ellenben amíg az egyes kötetek reklámozására nincs forrás, addig a tavaszi Fesztiválra vagy a téli Hungarocomixra összedobják a kiadók. A bérleti díjakon felül gyakran tudnak megjelentetni fesztivál újságot (benne többek közt képregényes hirdetésekkel), de arra is volt már példa, hogy ez egy PestiEst különszám keretén belül valósuljon meg.
 
Fontos rendezvények még az őszi, illetve a tavaszi börzék, melyeket már évek óta Harza Tamás szervez, aki egyben kiadóként is tevékenykedik. A Kingpin eleinte még csak képregény köteteket jelentetett meg, az Adoc-Semic 2010-es csődeljárását követően azonban az újságárusoknál kapható füzetek kiadásába is belevágott. Az Adoc-Semic rettentő rossz minőségű papírra nyomtatta a képregényeit, nem kommunikált az olvasóival, és óriási költségeket emésztett fel a logisztika fenntartása. Ezzel szemben a Kingpin három emberrel dolgozik hónapról hónapra, saját fórumán, honlapján és Facebook oldalán is aktívan kommunikál, miközben az általa kiadott füzetek tökéletes minőségűek. Mindez persze nem lenne ilyen életképes, ha a költségeket nem szorítanák le a minimumra. Ez azt jelenti, hogy a képregények formátuma kisebb az átlagénál, és csak pár ember dolgozik bele a lapba – a hazai vásárlók olyannyira árérzékenyek, hogy a képregények árai az utóbbi években sem változtak, füzetek esetében 1000, míg albumok esetében 3000 forint jelenti a lélektani határt, és csak a legritkább esetekben vált sikeressé az, ami ezeket az árakat túllépte - így aztán ebből meggazdagodni aligha lehet. Ugyanakkor a Kingpin az újságjaiban hirdetni tudja a saját köteteit, és megint csak ott lyukadunk ki, mint a könyvesboltoknál. Reklámra nincs pénz (a legelső számoknak azért volt egy negyed hasábnyi reklámja a PestiEstben, és egy plakátja a két metró aluljáróban), de létfontosságú, hogy a körön belül lévőket megszólítsák.
 

A fotókat a Kepregeny.net-ről, az Origóról és a Kockafej.net-ről kölcösnöztük.

ReklámKlub Impresszum Médiaajánlat