Mindenki kapaszkodjon valami szilárdba, mert itt az AR 2.0.

A Kiterjesztett Valóság robbanásszerűen fejlődik.

Még mielőtt valaki azt hinné, hogy hangzatos, elvont fogalmakban és rébuszokban lesz ez a cikk megírva, máris tisztázzuk, hogy mi az AR, és mi a VR.

Az AR (’augmented reality’, magyarul ’kiterjesztett valóság’) az a jelenség, amikor a mi valós valóságunkba (mindenféle filozófiai vonatkozást mellőzve) kerülnek bele olyan digitális térbeli elemek valamilyen eszköz segítségével, amik ezt kiegészítik, kipótolják vagy átformálják. Ha GoogleGlassen keresztül ránézek az íróasztalomra, és megjelenik rajta egy sétáló Vasember, akkor AR-ről beszélünk.

A VR-ról (’virtual reality’, magyarul ’virtuális vagy szimulált valóság’) pedig akkor beszélünk, amikor egy készüléken keresztül nem érzékeljük a külső, valós valóságot, hanem teljesen izolálva egy belső virtuális térben mozgunk, észlelünk és tapasztalunk. Ha az Occulus Riften keresztül ránézek egy íróasztalra, ami az Avengers laborban van, és én vagyok Vasember, akkor VR-ról beszélünk.

Még csak 2015 felénél járunk, de már most sok olyan AR innovációt és technológiát mutattak be, ami a későbbiekben meghatározó lehet.

  • Januárban mutatták be a Microsoft HoloLens-ét, ami úgy néz ki, mint egy szteroidos biciklis szemüveg, és ahogy a neve is mutatja, térbe vetített holografikus képeket láthatunk rajta keresztül.
  • Februárban debütált a Sony SmartEyeglass Attach, ami egy olyan kis kiegészítő műszer, amit ha bármilyen szemüveghez csatolunk, egy GoogleGlass-szerű AR szemüveget kapunk, elsődlegesen sportoláshoz ajánlják.
  • Áprilisban pedzegetni kezdték, hogy felélesztik a sajnálatosan lehalt GoogleGlass projektet.
  • Nem rég pedig bejelentették, hogy az egyik legesélyesebbnek tartott Magic Leap is piacra dobja a fejlesztői készletét egy tetemesebb, Google-től érkező befektetés után.

Innentől pedig – ha a Blippar-féle magazin, vagy print hirdetéseket animáló appokat számítjuk az első hullámnak – már beszélhetünk az AR 2.0.-ról is.

Egyébként 2.0. volt már a GoogleGlass is, és bár nagy hullámokat sikerült kavarnia, nagyon már csak a Desing Terminal képgalériájában találkozunk vele. Sokak szerint pont az lett a veszte, hogy nagyon megelőzte a korát, pedig ha azt nézzük, hogy idén már légdeszkáknak és magát-bekötő Nike cipőknek is piacon kéne lenniük, akkor ez nem akkora elvárás.

Ami viszont fontos kérdés lesz rövid időn belül, az az, hogy ezt az AR hullámot hogyan fogják meglovagolni a brandek. Hogyan lehet a kiterjesztett valóságot a marketing kontextusába adaptálni?

Hát például úgy, hogy ha szeretnénk az IKEÁ-ból bútort vásárolni, elég lesz csak felkapni az AR szemüveget és megnézni, hogy melyik sarokba fog elférni és passzolni a Knopparp kanapé, vagy honnan tudom majd kényelmesen feltenni a lábam tévézés közben az Arkelstorp asztalomra. Ugyanezt megtehetjük például ruházati cikkekkel, vagy bármi más olyan dologgal, amit ki/fel/oda lehet próbálni a meglévő valóság elemeihez.

Mostanában bontakozik ki az AR szemüvegek gyakorlati haszna is: nem kell YouTube-ról amatőr videókat szemezgetnünk, ha meg akarunk javítani valamit, elég csak a szemüvegen keresztül streamelni a szakértői segítséget.

Ha VR-t időközben átvették a brandek is, akik elkezdtek az élmény alapú engagement felé nyitni, akkor mi gátolná a marketingeseket, hogy mondjuk egy tenyérben táncoló bébielefántot, valami vásárlásra ösztönző élményre cseréljenek?

via Digiday

ReklámKlub Impresszum Médiaajánlat