Művészet vagy reklám?

A Playboy új marketingcsapata rögtön az első kampányukban belefutott az egyik legrégibb megválaszolhatatlan kérdésbe - mi választja el a művészetet és a reklámot?

A Playboy marketingesei újságjuk csökkenő népszerűségét látva úgy döntöttek, hogy művészeti installációkkal helyezik magukat vissza a köztudatba. Neville Wakefield és Landis Smithers azt a feladatot kapták, hogy a fiatalabb generáció körében promótálják a brandet – ami nyilvánvalóan nehezen veszi fel a versenyt a neten bármikor ingyen elérhető pornóval. De persze a Playboyt úgyis mindenki a cikkekért olvassa.

A brand újragondolásának első lépéséhez Richard Phillips amerikai festőt kérték fel, aki nagyméretű hiperrealisztikus festményeivel lett híres. A kampány központjában egy autó, az 1972-es Dodge Charger áll. Kezdésként rögtön fogtak is egyet, lefestették matt feketére, és leparkolták egy betonstand tetejére, majd melléállítottak egy tizenkét méteres neon Playboy-logót. Az installáció művészeti érdemeinek taglalásától most tekintsünk el – állítólag a tovatűnt nagyságot és luxust hivatott ábrázolni –, de azt el kell ismerni, hogy igazán "Americana" hangulatot áraszt. Ennél fontosabb azonban a helyszín. Ez ugyanis a texasi Marfa kisváros, ami New York művészvilágának kihelyezett előőrse.

2005-ben pedig ugyanitt, a 90-es főút mellett építette fel a Prada Marfa nevű installációt az Elmgreen és Dragset nevű művészduó. A név pontosan le is írja az alkotást: egy Prada butik a texasi sivatag közepén. Ezt az alkotást azonban nem a Prada finanszírozta, bár Miucca Prada személyesen választott ki a kirakatba néhány darabot az akkori őszi/téli kollekcióból. A bolt a mai napig áll, és meglehetősen nagy hírnévre tett szert a művész- és divatvilágban. Ezek után kifejezetten meglepő, hogy a Playboy mindössze pár mérfölddel arrébb állította fel saját installációját, nem számítva a helyiek negatív reakcióira.

A galériákkal és stúdiókkal zsúfolt kisváros lakói ugyanis élénken kifakadtak az új attrakció ellen. Az egy dolog, hogy a betonstand túlságosan is hasonlít Donald Judd minimalista művész szintén Marfában álló betonszobraihoz. Az eredetiség hiánya maximum a kritikai diskurzusban rombolhatná a Playboy és Richard Phillips renoméját. De a helyiek érvelése szerint az új installáció gyakorlatilag egyenértékű egy óriásplakáttal, amire pedig a Playboynak nincs engedélye. Így a nyuszis újság most küzdhet a texasi Közlekedési Hatósággal, akik felszólították őket az alkotás eltávolítására. Nincs kétség afelől, hogy a kocsi és a neonnyúl maradni fog, de a kérdés nem is ez. Mi a különbség a Prada Marfa és a Playboy Marfa között? Az esztétikai kategóriákon kívül főleg a megrendelő személye. De csak ettől függ, hogy az egyik reklám, a másik pedig művészet?

ReklámKlub Impresszum Médiaajánlat