Négy nap ReklámKlub Brandz

Szubjektív beszámoló a ReklámKlub Brandz rendezvénysorozatról. 

Van annak egy diszkrét bája, amikor "civileknek" próbálod elmagyarázni, hogy milyenek azok a reklámos bulik. Főleg mert hamar rá kell jönnöd, hogy egyetlen más szakmában sincs hasonló. „Bulik marketingeseknek, hogy még este is a munkáról beszélgessenek” – hangzik a fanyalgás, és egy pillanatra elgondolkodsz azon, hogy igazuk van. Aztán eszedbe jut, hogy nem csak munkáról beszélgettek, mert általában rokonlelkekkel találkozol, és mivel szereted a munkádat, egyáltalán nem zavar, ha este is arról van szó.

Ez persze már csak a vasárnapi családi ebéden jut eszembe, mert előző este a kolorban senkinek sem kellett magyarázni a helyzetet. Lavírozok a tánctéren, miközben a cipőm talpa folyamatosan oda akar ragadni a padlóhoz, és legalább három kört megteszek, mire megtalálom a barátaimat a tömegben. Már éppen rászólnék egy srácra, aki a ReklámKlub installáció túlméretezett K betűjén fetreng, aztán Tatlin hátba vág egy alpári basszussal, és a bennem élő házmester gyorsan elhallgat. Előkerül egy szétcsavart Kavinsky-remix, és észreveszem, hogy a körülettem lévő arcok ugyanazok, akik 2008-ban ugyanennek a zenének az eredetijére tolták a Trafó Bár Tangóban. A sarokban egy szintén akkoriban csúcson lévő zenekar gitárosa készül rosszul lenni – fent a teraszon meg negyvenes üzletemberek poharaznak gyanúsan fiatal lányokkal. Gondolom erre utalt Vértes Janó csütörtökön a Közhelyben, amikor azt mondta, hogy nincs elég underground arc ahhoz, hogy csak ők járjanak ide.


Szelektív képek szubjektíven a 4 nap legjobb pillanatairól

Bezzeg a Telepen szerdán. Persze azt a helyet 25 ember is megtölti, de aznap este jutott bőven kintre is közönség. Aztán másnap a workshopon Trellay Levi felemlegeti, hogy az egyetlen Telepes buli amivel nem tudtak azonosulni, egy legénybúcsú volt, sztriptíztáncosnő inklúdid. Így utólag azt azért megnéztem volna, kevés abszurdabb kombinációt tudok elképzelni a budapesti éjszakában. Azt hiszem, az interaktív lemezborító-kiállítás közönsége is minimum megdöbbent volna, ha a SoulClap vagy a Stamusic zenéjéhez interaktív táncoslány-kiállítást is csatolunk. Jut eszembe, valamikor még vissza kell mennem, hogy végighallgassam rendesen a kiállított albumokat, mert arra már nem jutott idő.

Péntekre az irodában hivatalosan is másnap van. Mindenki igyekszik feltűnésmentesen érkezni és idejekorán távozni. Persze estére a Kirakatban teljes a létszám, és pohárral a kezében hirtelen mindenki kevésbé látszik elgyötörtnek. Sőt, a gép előtt görnyedve frusztráló problémák hirtelen izgalmas kihívásnak látszanak, amiről beszélni nem kínos csevegés. Ezért csináljuk a ReklámKlubot.

ReklámKlub Impresszum Médiaajánlat