Nem emlékszel semmire sem mobil nélkül?

Akkor bizony te is digitális amnéziában szenvedsz.

Furcsa belegondolni, hogy míg nem alakult ki az írásos kultúra, addig mindent fejből kellett visszaidézni. Persze ekkor is léteztek könnyítő eszközök, például a rímek, amik elsődlegesen a memorizáció folyamatát segítették. Amint megjelent az írás, egyre kevesebb dolgot kellett megjegyeznünk. Érthető, ha lejegyzünk valamit, nyugodtan el lehet felejteni, ugyanis az ilyen jellegű fizikai lenyomat alapján bármit fel lehet idézni újra. Ezzel a memóriánk egy bizonyos részét kihelyeztük magunkból.

Egyszer ZH időszak alatt, az egyik tanárunk azt mondta, hogy nyugodtan használjuk az órai jegyzeteinket (sokan még így is rosszul jártak), nem vagyunk lexikonok, hogy mindent megjegyezzünk. Onnantól kezdve, pedig pragmatikusan el kezdtem felejteni és nem eltárolni bizonyos dolgokat – például a saját telefonszámomat is 5 év után tudtam megjegyezni –, ugyanis ma már szinte bármit vissza lehet keresni nagyon kevés időráfordítással.

Telefonszámokat, születésnapokat, évfordulókat, statisztikai adatokat, mindent, amit amúgy az okostelefon ezerféleképpen el tud tárolni, sőt jobb esetben még emlékeztet is minket róluk. Én például tegnap töltöttem le egy alkalmazást, ami folyton jelez, hogy igyak vizet, mert néha még azt is elfelejtem, nyáron pedig fontos a hidratáció!

Ha pontosan nem tudunk valamit egy társalgás közepén, vagy éppen nem szubjektív dolgokról vitatkozunk, nem az történik, hogy órákig bizonygatjuk a mi igazunkat, vagy próbáljuk jól felépített érvekkel alátámasztani az álláspontunkat, hanem fél perc alatt „megguglizzuk” (ezért bocsánatot kérek mindenkitől) a helyes választ, és kész.

A fent leírtak viszont nem feltétlenül a fejlődés pozitív hozadékai.

Ugyanis 2015-ben már beszélhetünk a digitális amnéziáról.

Mert azzal, hogy inkább egy kiterjesztett memóriát használunk adattárolásra, nem pedig a sajátunkat, ez utóbbi szép lassan elkezd romlani.

„Újabb felmérések szerint az, hogy egyre inkább a Google-re és az okostelefonunkra hagyatkozunk, rontja a memóriánkat, és végső soron „digitális amnéziához” vezet. Egy brit felmérés adatai szerint a megkérdezett felnőttek majdnem fele képtelen fejből felidézni a házastársa telefonszámát, és 71 százalékuk nem tudja a saját gyereke számát sem. A megkérdezett 16–24 éves fiatalok több mint fele pedig úgy gondolja, hogy az okostelefonja gyakorlatilag bármire használható: minden fontos információ megtudható a segítségével.”

A felejtés szakemberek szerint nem feltétlenül rossz, ugyanis azokat a dolgokat, amikből nem származik hasznunk, nyilván elfelejtjük: még is kit érdekel, hogy a jód-szulfid és a nátrium-klorid hány szabad elektronnal rendelkezik, Európában hol található palagáz Makón kívül, melyik Francia uralkodó meddig élt és mikor uralkodott. A probléma ott kezdődik, amikor olyan dolgokat is elfelejtünk, amikből hasznunk származik, sőt egyenesen fonotsak. Ez hosszútávon be is következhet a digitális amnézia egyes stádiumaiban.

A mobilplatformok/internet fejlődése során egyébként más is romlott: míg 2000-ben 12 másodpercig tudtunk valamire figyelmet összpontosítani, 15 év alatt már csak 8 másodpercig (vö.: az online videóhirdetések, illetve az Instagram/Vine videók 6-8 másodperces formátumával).

Szóval ne kényelmesedjünk el, csak azért mert a telefonunk okos helyettünk, és ne hagyjuk parlagon a memóriánkat!

via Nyelv és Tudomány

ReklámKlub Impresszum Médiaajánlat