Rómeó a Facebookon - A provokatív magyar színházi marketing

A magyar színházi marketing az elmúlt években rengeteget fejlődött. A provokatív plakátok esetében egyfajta vizuális forradalomról beszélhetünk, amely során a közösségi média eszközeit is bevetik annak érdekében, hogy minél több nézőt csaljanak a színpad elé.

A színházi plakátok nagyot változtak az elmúlt évtizedekhez képest. A készítők rádöbbentek, hogy az utcán a megannyi harsány hirdetés közül aligha tűnik ki egy puritán tollrajz, melyeket ugyan a szakma nagyra tart, a közönség azonban észre sem vesz. A plakáttervezéssel foglalkozó művészek egybehangzó véleménye szerint Magyarországon utoljára a nyolcvanas években működött a hagyományos értelemben vett plakátkészítés, ma már úgynevezett "kreatív látványtervek" készülnek helyettük. Az átlagember szerint természetesen ezek ugyanolyan plakátok, mint az eddigiek.

Az igazság azonban az, hogy a színházi plakátok (a többség szerint nagyon okosan) elkezdtek valamelyest hasonlítani a filmek hirdetéseihez. Érdekességképpen hasonlítsuk össze a Tim Burton rendezte "Sweeney Todd" című, 2007-es filmmusical plakátját, a Madách Színház tavalyi, "én, József Attila" című musical-jének plakátjával. A fekete és piros szín dominál, sejtelmesség, dráma, és homály érződik a két képen. Bal oldalon fent mindkét plakáton szerepel egy furcsa nagy ablak, amin keresztül fehér fény szivárog a főszereplő felé. Mi a két műben a közös? A dráma és a musical műfaj.

Egy másik példa ugyanerre a közelmúltban nagy port kavart "István a király" plakátok (IK30) és a "Trónok harca" című sorozat első évadjához készült plakátok hasonlósága. Ez esetben azért annyit hozzáfűzhetünk, hogy az ihletmerítés kissé túl direktre sikeredett, de az ötlet értékelhető.

A régebbi koroktól eltérően ma már egyre gyakoribb, hogy egy adott történetből előbb lesz film, mint darab. Ez egy viszonylag új jelenség, lényege, hogy kultfilmeket írnak át színpadra, gyakran tévés hírességekkel a főszerepekben. Erre kiváló példa a "Ghost" című musical, amelyet 2011-ben írtak át színdarabbá és mutattak be először Manchesterben. Nálunk idén fogják bemutatni az Operettszínházban. A szélesebb nézőkör elérése érdekében három televíziós tehetségkutatóból ismert felfedezett is helyet kapott a szereposztásban, név szerint Muri Enikő, Szabó Dávid és Brasch Bence.

A Vígszínház volt az egyik első hazai színház, aki bátran használni kezdte a közösségi média adta lehetőségeket. Nem "színháziasított meg" filmet, hanem maradt a régi jól bevált "Rómeó és Júliánál". A darab kommunikációján azonban rengeteget változtatott. A plakát Rómeó és Júlia Facebook-profilját mutatta, ahogy egymás képe alá szívecskét írtak pontosan úgy, ahogy azt a mai szerelmes tinik is szokták. Erre a plakátra jó eséllyel még ma is sokan emlékszünk.

A magyar színházak arra is rájöttek időközben, hogy jó dolog a nézőkkel állandó kapcsolatot tartani. Létrehozták a facebook oldalaikat, ezeken keresztül minden hasznos információt megosztanak, sőt, gyakran a közösségi oldalon oly divatos játékokat is hirdetnek. A nyeremények általában jegyek, vagy egy séta a kulisszák mögött, esetleg találkozó a kedvenc színésszel.

Ami szerintünk még hiányzik, az a trailer vagy ajánló, melyeket ugyanúgy el lehetne készíteni egy színdarabról, mint egy filmről. A nézők szívesebben néznek ilyesmit a tévében a reklámblokkok alatt, ráadásul a színházi téma miatt érdekesebb is lenne. Ez nyilvánvalóan pénzkérdés is, hiszen a színházak többsége non-profit szervezetként, támogatásokból működik, így nagyon komolyan figyelniük kell a költségvetésre. 

ReklámKlub Impresszum Médiaajánlat