Védj meg saját magamtól, Nagy Testvér

Az Európai Parlament új adatvédelmi törvénytervezete talán örökre megváltoztathatja az internetet. A jogvédők szigorú gúzsba kötnék a vállalatok kezeit, de valóban a törvények segítségére szorulunk?

Talán néhányan még emlékeznek azokra az évekre, amikor szinte minden tudatos internetező tűzzel-vassal irtotta böngészőjéből a sütiket, és fénykorukat élték a felugró ablakokat és reklámokat blokkoló programok. Az internet sokak fejében egy aknamező képét vette fel, ahol sosem tudhatta a felhasználó, hogy mikor ugrik rá egy sötét sarokból egy vírusokkal fertőző pornóreklám, ami még a bankkártyájának adatait is ellopja. Aztán pár év, és néhány böngészőváltás után a kezdeti óvatoskodás eltűnt, felugró ablakokos reklámokkal pedig már csak az internet legsötétebb bugyrai, főleg fájlcserélők és a felnőtt tartalmak büntetnek.

De a sütik szépen csendben ott maradtak a legfrissebb böngészők alkönyvtáraiban is. Észrevétlenül élnek a sötétben, megjegyzik a kedvenc hírportálunkat, vagy az évek óta elfelejtett e-mail címet, amivel egy aukciós oldalra regisztráltunk. Tudják, hogy éppen melyik filmre keresünk, hogy melyik dal szövegét olvasgatjuk éppen. És ezeket az adatokat nem is haboznak távoli szerverközpontokba továbbítani, hogy aztán gazdáik mihamarabb mozi- és koncertjegyeket, új klipeket és előzeteseket ajánlhassanak figyelmünkbe. A felhasználó pedig elégedetten hátradőlhet, és élvezheti a sült galambot.

Természetes, hogy néhányan meglátták a veszélyt ebben a helyzetben. Hiába roppant kényelmes ez a világ, a sokszor gyermeki naivitás elfeledteti velünk, hogy milyen érzékeny adatokról is van szó. Ha telefonon próbálnak nekünk Maldív-szigeteki társasutazást eladni, ingerült hangnemben tudakoljuk, hogy mégis honnan szerezték meg a számunkat. Mégis, ha a Facebook jobb oldalán tűnik fel egy akciós hirdetés az éppen vágyott okostelefonról, senki sem teszi fel a kérdést, hogy honnan tudják, hogy melyik márka melyik modelljéről olvasgatjuk hetek óta az összehasonlító teszteket. Csak kattintunk, mert ha egy reklám kitalálja amit gondolunk, rögtön nehezebb neki ellenállni….

Szerencsére vannak jogvédő szervezetek, akik kérés nélkül is vigyáznak ránk. Az Európai Parlamentben a magántitok védelméért lobbizó pártok és csoportok szeretnék elérni, hogy az új adatvédelmi törvény kötelezze minden adatgyűjtésre alkalmas eszköz és szolgáltatás készítőjét a legszigorúbb védelem alapbeállítássá tételére. Ha a javaslat bekerül a végleges törvény szövegébe, az engedélyünk nélkül senki sem gyűjthet majd adatokat online szokásainkról – és az engedélyezés procedúrája a felhasználónak is minden bizonnyal nehezebben átlapozható lesz.

Persze, a nagy számítástechnikai óriások pénzt és egyéb erőforrásokat sem kímélve próbálják a törvényjavaslat rájuk nézve kínos részeit megfúrni. De a zavaros civil szervezeteket és botrányos módosítókat félretéve, van egy fájdalmasan jó érvük. Az elmúlt pár évben az interneten (és az okoseszközök terjedésével gyakran az offline világban is) egy újfajta társadalmi szerződés látszik kibontakozni, ahol a felhasználók az előnyök és az ingyenes szolgáltatások érdekében egyszerűen lemondanak a személyes adataik titkosságáról. És lehet, hogy ők csinálják jól.

A személyes adatok védelmével kapcsolatban elméleti szinten már az internet elterjedése előtt felmerült a túltermelés lehetősége – azaz ha túl sok adatot hozunk nyilvánosságra, az kezelhetetlensége miatt nem lesz felhasználható ellenünk. Ez a gondolat a Facebook Timeline bevezetésénél is előkerült, és azóta a gyakorlatban is bizonyít. Miközben sokan még mindig a közösségi portál óvatos használata mellett kardoskodnak, egy átlagos Timeline annyi adatot tartalmaz tulajdonosáról, hogy gyakorlatilag áttekinthetetlenné teszi azt. És ahogy reménykedhetünk abban, hogy reménybeli munkaadónk az állásinterjú alatt nem találja meg a három évvel ezelőtti kínos balatoni berúgás képeit, úgy remélhetjük azt is, hogy zenehallgatási szokásaink és mozis ízlésünk sem válnak egy gonosz nagyvállalat fegyvereivé….

ReklámKlub Impresszum Médiaajánlat