Őrült zseniként hódítanál? Van egy rossz hírünk!

A szerzőt már rég megölte Barthes, most az őrült zseni mítoszával is leszámol néhány irgalmat nem ismerő kutató.

Emlékszel még azokra az időkre, mikor magányos ötvenes tanárnők közbeszólást nem tűrve áradoztak neked a megzabolázhatatlan művészről, miközben te az iskolapadban ülve a szomszéd padban ülő lány tangájáról jövődről ábrándoztál? Téged is nyomott a választás súlya, hogy mentálisan egészséges maradj, vagy alkoss? Van egy jó hírünk! Nem kell választani! Lehetsz szimplán, terméketlenül őrült, vagy maradhatsz kreatív, mégis mentálisan kiegyensúlyozott. A lehetőségek tárháza áll előtted, hiszen valószínűleg az őrültségnek és a kreativitásnak nincs köze egymáshoz. Vagy legalábbis nem annyi, mint hittük.

A kreativitás definícióját misztikum lengi körül. Az egyik klasszikus vonatkozási pont az "őrült zseni" koncepciója, amely olyan mentális zavarokat társít a kreativitáshoz, mint a skizofrénia, vagy éppen a bipoláris zavar. Az elmélet támogatói előszeretettel alkalmazzák Vincent Van Gogh és Robert Schumann példáját. Feltételezhetően mindkét művész bipoláris zavarral küzdött, de vajon ez volt-e az alapja kreativitásuknak?

Egy nemrégiben publikált tanulmány azt állítja, hogy a skizofrénia és a bipoláris zavar a kreativitással azonos genetikai jellemzőkre vezethetőek vissza. Más kutatók vitatják a kapcsolat erősségét, sőt, megkérdőjelezik a kutatás során alkalmazott kreativitásdefiníció pontosságát. A kutatásban 1000 olyan személy genetikai hasonlóságait vizsgálták, akik foglalkozásukat tekintve kreatívak: művészeti, táncos, zenész, írói és színész közösségek tagjait. A kutatást bírálók felhívják a figyelmet arra, hogy nem csupán ezen közösség tagjai lehetnek kreatívak, a kreativitás definíciója sokkal komplexebb, mintsem hogy foglalkozásból levezethető volna.

Via The Verge

ReklámKlub Impresszum Médiaajánlat